Tízoldalú kocka 1–10-ig vagy 0–9-ig számozva – szorzótábla gyakorlásához, ismerkedős és csapatépítő játékokhoz, feladatötletekkel! – 0–9-ig, áttetsző kék

Ötletek tanórai, óravázlatba illeszthető feladatok tervezéséhez

Szorzótábla, számolás, alapműveletek:

Az a) 0—9 változat szorzatok tényezőinek előállítására nagyszerű (ha a nullát is belevennénk a tényezők közé; pl. 3*0; 5*7; 7*9 – tehát a legkisebb eshetőség a [0]*[0], míg a legnagyobb a [9]* [9] – 10-es nincs ezen a kockán); szintén remekül használható a többszámjegyű számok megalkotására, az ezres – százas – tízes helyiértékek jelölésére is. Egyszerű és roppant szórakoztató játék a diákoknak, ha a páros (vagy csoport) egyik „fele” két kockával dob, míg a másik fél kiszámolja a szorzatot (vagy az összeget) és hangosan „bemondja” azt – de ki is rakhatja, elő is állíthatja a szorzat értékét másik két tízoldalú kocka kiforgatásával, „irányba rakásával”.

A b) 1—10 változat hasonlóképpen alkalmazható szorzatok, összegek vagy különbségek (a negatív számok világába történő „átkalandozás veszélyével”) létrehozására; az előző változathoz képest eltérés, hogy a szorzótáblán előállított értékekkel a 9*9=81 helyett egészen 10*10 = 100–ig mehetünk el. Cserébe, nullás számjegy hiján az nem lehet a tényezők, így a szorzatok értékei közt sem, illetve a 10–es miatt többjegyű számokat sem lehet ezen változattal előállítani (legalábbis a kocka egy lapja nem az egyes helyiértékeknek fog megfelelni – de pl. a [10][3]-at lehet 103–nak tekinteni).

Az a) 0—9 és b) 1—10 változatok együttes bevetésével , két 1—10-es kockával  1x1 = 1-től egészen 10x10 = 100-ig alkothatunk szorzatokat a b) változattal, majd a szorzat értékének két (illetve néha, egész pontosan az esetek 9%-ában: egy) számjegyét, majd az értéket az a) változatú kockákkal kell tanulópáros vagy –csoport másik részének „kiraknia” – pl. ha a dobás 7 [x] 10 lett, akkor a 7 és 0 számjegyeket [azaz a 70-et] kell minél gyorsabban „kiforgatni” a b) változat segítségével

Mindkét változat (0—9 / 1—10) kapcsán remek táptalaja lehet az óravázlatoknak, a játékos feladatok megtervezésének a Pitagorasz–táblázat, melyet jelen terméklap is le tudsz tölteni alakítható Word– (.docx) formátumban – kiváló szemléltető eszköz a 6 – 10 éves korosztály számára a szorzatok, szorzótábla és a kapcsolódó alapműveletek összefüggéseinek, dinamikájának felfedeztetésére, amelyek későbbi életkorban a komplexebb matematikai műveletek, absztrakciók alapjául fognak szolgálni. A kocka* deltoidlapokból áll, amelyből egyik (pontosabban kettő, de csak a „fenti látszik”) dobás után a talajjal párhuzamosan állapodik meg, így mindig egyértelmű, „hanyast mutat” – erről a fenti termékképeket és a lenti bemutatóvideót nézve is meggyőződhetsz.

*matekos tanárkollégáknak: igen, tudjuk mi, hogy ezek nem is kockák, hisz nem hat egybevágó lappal, nyolc csúccsal és tizenkét egyenlő hosszú éllel rendelkezik… a köznyelvi megfogalmazás nem mindig egzakt – ugye, azért nincs harag?

További kompetenciafejlesztő feladatötleteink a tíz– vagy bármely más (pl. 12, 20, 60 – de akár egy sima, pöttyös dobókockával is „játszható”) oldalszámú, lapszámozott kockáink felhasználására az egyes iskolai tantárgyakhoz; pl.: idegen nyelvek – irodalom / nyelvtan – történelem – természettudományok; vagy  „osztályfőnöki”, ismekedős játékokhoz

Az alábbi, tantárgyanként kidolgozott feladatokat le is töltheted jelen oldal alján, a „csatolt dokumentumok” felirat alatt (a .pdf mellett Word, azaz .docx, szerkeszthető–módosítható állományú formátumban is elérhető, így akár alakíthatod is a tartalmat)

Általánosságban elmondható, hogy a kockák lapjain szereplő egyes számokhoz (1 – 2 – … – 10 – 12 – 20 stb.) szempontokat, a feladatváz egyes tartalmi elemeit; kulcsszavakat érdemes rendelnünk.

A feladat közege lehet írásbeli vagy szóbeli, míg a fejlesztendő kompetenciák szempontjából inkább a produktív készség kínálkozik. Utóbbin belül azonban a diákoknak hagyott „szabadságfok” a didaktikai, pedagógiai cél szerint nagyfokú szórást mutathat – vegyük is sorra ezeket:

• Az „unalmas” munkafüzetbeli feladatok játékosítása: Sokszor nincs mese és bizony be kell gyakoroltatnunk, rendszereznünk szükséges a tanulókkal az ismeretanyagot.  Az ezt szolgáló feladatok gyakran öltenek táblázatszerű alakot – a kockáinkon szereplő számok pedig a táblázatok sorai és oszlopait jelölhetik ki, megtörve ezzel a monotóniát, hiszen így nem cellánként, hanem lóugrásban, cikázva haladhatunk a feladatmegoldással. Higgyétek el, pedagógusként is sokkal élvezetesebb nem „sorban” haladni… Tehát, ha egy nem túl izgalmasnak ígérkező, sorokra és oszlopokra átjátszható feladat van a tanmenet terítékén, egyszerűen dobjunk (dobassunk) két kockával – pl. egy 10 x 10 oszlopból, illetve sorból álló feladat esetén két tízoldalú kockával, és a két dobás eredménye fogja kijelölni, célkeresztbe fogni a kitöltendő, megoldandó cellát ([4] és [7] = a 4. oszlop és 7. sor metszete; azaz az alábbi esetben a „mi megyünk” igealakja):
  
  Eme feladattípus kötött jellegét műfeldolgozás során (amely lehet irodalmi mű, de akkár forráskritika is) az érzemi intelligencia fejlesztésének javára is fordíthatjuk: ekkor a tanuló rákényszerül, hogy a megadott szereplő fejével gondolja végig a műben történteket, akár a pszichoanalízis szempontjainak, szintjeinek (pl. a Sirályban egyes szereplői mitől lennének boldogok 1) saját műbeli elmondásuk alapján 2) tetteik alapján 3) a többi szereplő szerint 4) szerintünk, a mi olvasatunk szerint stb.) is kibontakoztatva:

Egészen nagy teret is engedhetünk az egyéni, szabad értelmezéseknek azzal, ha egy látszólag egyszerű, de csak a műegész ismeretében megválaszolható kérdéseket is teszünk fel , pl.: „Valóban megőrült Hamlet?” – ez esetben táblázatforma helyett csak „simán” sorakoztassunk fel sorszámozott kérdéseket, melyek között hagyjunk elegendő helyet diákjainknak a kibontakozásra.

A táblázat szigorán belül is hagyhatunk nagyobb szabadságot; eme típusra jó példa a kockákra épükő, rohangászós, a társat kikérdezős a „Mit szeretsz? / Mi a kedvenc…?” – típusú tevékenység, amelyet osztályfőnöki órán, közösségi, csapatépítő jelleggel ugyanúgy alkalmazhatunk, mint idegennyelvi órán a későbbi beszédprodukciós fázisnak megágyazó „jégtörő” (icebreaker) vidámságként:

Történelemtanítás során az egyes események köré (konfiltusokat, csatákat) építhetünk táblázatos feladatot, míg a természettudományos tárgyakon belül is jócskán adódhat példa a hasonló feladatokra: a különböző képleteket, tulajdonságokat (pl. kémiánál elemekéit, vegyületek típusait) rendszerező tablók mellett földrajz tanítása során például biológiából az egyes élőhelyek jellemzőit (elhelyezkedés, flóra / fauna – társulások), míg földrajzból a Naprendszer bolygóit lehet remekül rendszerezni a kockák dobálásával.

• Irányított szempontok: Fogalmazás, szövegalkotás folyamán az irányítottság fokának két okozhat gondot az óra tervezésénél: vagy túlságosan kötött a felhasználható, beépítendő elemek (témák, szereplők, kifejezések) köre, de, ha túlontúl nagy szabadságot hagyunk a csoportnak a választásban, akkor esetleg visszaélnek vele és direkt a működésképtelen elemeket választják ki, majd mossák kezeiket, hogy a kivitelezés zátonyra futott.
  
  Az előbbi problémának azon huszárvágással vehetjük elejét, hogy az egyes, általunk megadott szempontok közül a csoportok „[egyet] kötelezően választandó” módon kapják meg a szövegalkotás alapjául szolgáló hívószavakat – így a produktum egyaránt lehet hagyományosabb, de formabontóbb is. Mindeközben a diákok elfogadják a kockadobások véletlenségének igazságosságát, nem érezvén azt, hogy a pedagógus „felülről” akar rájuk erőltetni a pontos feladatmenetet. Külön előnye ezen átmeneti (ti. az előre meghatározott listáról történő véletlenszerű kiválasztódás) megoldásnak, hogy a produktum ismertetése során a hallgatóság, a többi tanuló figyelmét is leköti az, ha kitalálhatják, melyek voltak a feladatmegoldást előadő csoport eredeti szempontjai, kulcsszavai (például, ha párbeszédet íratunk, akkor az egyes felek megnyilatkozásaiból kell kikövetkeztetniük kilétüket):
  
  Külön ágazattá fejlődött és az oktatásban is mind nagyobb teret nyer  a „szabadjára engedett” feladatokon (és a Tanarbolt.hu termépalettáján) belül a storytelling, azaz a történetmesélés által megteremtett világok varázsa. Ennek receptje pofonegyszerű: minimális mennyiségű keretet adva bízzuk a cselekmény „maximális” alakítását a mesélőre (mint említettük: bízzunk diákjaink fantáziájában). A Tanarbolt.hu szerencsére az alábbi link alatt külön szekcióval kész támogatni téged a történetmesélés pedagógiai fegyvertáradba való illesztésével, így bővebb inspirációért a fenti hivatkozott szövegrészre kattintva, a történetmeséléssel foglalkozó aloldalunkra jutva tudsz folyamodni.

A másik nagyobb csoportot a kockák oktatásban történő felhasználásra azon feladatok képezik, amikor is a dobott számok „önmagukat jelentik” a számolás, a számok mint tananyag során – erre az alsós évfolyamokon kívül az idegennyelv tanítása során adódhat lehetőség.  Utóbbi esetben életkorban már aligha a „magyarul” való számolás fog gondot okozni a diákoknak, hanem a számokhoz kapcsolódó idegennyelvi szókincs meg(–nem– )léte. Érdemes hát kitalálnunk valamilyen eljárást (például pontrendszer bevezetni), amellyel a tanulókat ösztönözzük az idegen nyelven való beszédre a játék alatt.  És, ha már pontrendszer:

Az alábbi, általános módszertani – nevelési elvek alapján szükséges finomhangolnunk a feladatot annak óravázlatba való illesztése során:

Mennyire legyen „nyüzsis” a feladat kivitelezése? Azaz egyénileg, párban, csoportban – együltő helyükben vagy „rohangászva” oldják meg? A feladatmegoldás egyazon entitás (egyén, páros, csoport) műve legyen, vagy igazi csoportmunkaként adják tovább, járassák körbe a lapokat?

Hogyan történjék az értékelés? A felek egymásnak is kijavíthatják a kitöltött táblázatokat, de saját magukat is ellenőrizhetik azt – az időbeliség; a korábban, illetve később keletkezett szövegrétegek (az első megoldás; az esetleges későbbi módosítások; majd a kijavítás) elkülönítésére különböző színű íróeszközöket is bevethetünk.

Ha élünk a gyanúperrel, hogy esetleg egymás munkáiba ártó szándékkal való beleírást (ejtsd: csalást) szeretnénk megakadályozni, hogy a felek beleírjanak egymás munkáiba, vagy csak egy, a többinél jobban elkülönülő „réteget” szeretnénk a papíron létrehozni, használjunk csillámtintás tollat a feladat későbbi (ellenőrző, értékelő) szakaszaiban.

Ennek előnye, hogy a diákoknál nincs mindig a tollból – a feladat elején vagy a javítás megkezdtével osszuk ki őket, majd annak végeztével vagy óra végén gyűjtsük be azokat. Így még jobban lehetővé válik az egyes fázisok elkülönítése (akár még „rabolni” is lehet, azaz más színű tollal kiegészíteni vagy beleírni azt, amit az előző csoport „rosszul írt” vagy nem töltött ki):



Fenti ötleteinket félórás (!) bemutatóvideónkból is ellesheted – vigyázat, a kép– és hanganyag nyomokban humort tartalmazhat: